A romani kris

A romani kris, azaz a cigány törvénykezés fennmaradása egyrészt magán a roma közösségen múlik, másrészt a társadalmi környezeten. Ennek kapcsán a kérdés csupán az, vajon ráerőltetjük-e másokra saját hagyományunkat, avagy tudunk-e önzetlenül másokat abban támogatni, hogy fejlődésük útját önmaguk leljék meg?

A konfliktuskezelés alapvetően a kölcsönösségen alapul, azon, hogy rendezzük dolgainkat, megegyezzünk, ha nincs más lehetőség, okos és igazságos kompromisszumot kössünk, betartsuk a törvényeket, illetve a magunk által alakított szabályokat. Igyekezzünk úgy viselkedni másokkal, ahogyan azt magunkkal szemben másoktól elvárjuk, hiszen ebben az esetben van remény arra, hogy biztonságban érezzük magunkat.
Az állami szintű konfliktuskezelésen, igazságszolgáltatáson kívüli konfliktusfeloldás magyarországi előzményeiről érdekes adatokat tudhatunk meg Tárkány Szűcs Ernő Magyar jogi népszokások című művéből. A szerző a jogágankénti rendszerezés mellett külön alcímet szentel a konfliktusokkal összefüggő jogi szokások leírására, két csoportba sorolva azokat. Egyik az erőszakos út (kocsmai verekedés, legénypárbaj stb.), másik az istenítélet, vagy más szóval sorsvetés (például nyílhúzás, böjtölés vállalása). Intézményesült megoldásként három ítélkező fórumot említ Tárkány Szűcs Ernő: az erdélyi faluszékét, a cigány kriszit és a falusi bírót. A faluszéke tagjai a falu vénei közül kerültek ki, hatáskörük szinte korlátlan volt, akár halálos ítéletet is hozhattak. A büntetőeljárás fontos eleme volt a megbocsátás és a kár önként vállalt megtérítése. A döntés a szakmailag érintettek bevonásával történt. Az eseti bíró (fogott bíró) tekintélyére, illetve személyi vagy szakmai tapasztalataira támaszkodva ítélkezett, miután a vitában érintettek előzőleg alávetették magukat döntésének. Békebírót főleg tiszti egyesületekben, esetleg baráti társaságokban választottak, becsületbeli ügyek eldöntésére. 1

Megfellebbezhetetlen döntés

A romani kris egyik legrészletesebb leírása Loss Sándor nevéhez fűződik, aki saját terepkutatást végzett a dél-békési oláh cigányoknál 2001-ben. E szerint a kris nemcsak közösségi vitamegoldó fórumként szolgál, hanem a mindennapi életvitelt is nagyban befolyásolja. Döntéseit automatikusan elfogadják és végrehajtják. Többnyire (idős) bölcs, nagy tekintélyű emberek vesznek részt a döntéshozatalban. A testületet nem rendszeresen, hanem csak szükség esetén hívják össze. Ha felmerül az ügy, a felek először megpróbálnak informális úton, peren kívüli egyezséget (divano, svato) kötni – gyakran az öregek tanácsa alapján, vagy annak segítségével. Ha ez nem sikerül, két-három nap alatt megszervezik a krist, melybe mindkét fél választ bírákat.
A kris megkezdésekor mindnyájan esküt tesznek (soláx) arra, hogy mindaddig nem esznek, nem isznak, amíg a döntés meg nem születik. Az eljárás formálisan zajlik. Választékos, ünnepélyes nyelvet használnak, szigorú szabályok vonatkoznak a résztvevőkre és a kívülállókra is. Régen nők és nem cigányok egyáltalán nem vehettek részt ezen, ma viszont már jelen lehetnek tanúként. A bizonyítási eljárást szóbeliség, közvetlenség és a képviselet hiánya jellemzi, a tárgyaláson szerepet kapnak az erős érzelmi megnyilvánulások, esküdözések, mint a hallgatóság meggyőzésének eszközei. 2
„Volt egy cigány, aki a lovára esküdött. A cigány megnyerte a krist. Azt mondta, hogy »a legjobb lovam essen alattam össze, ha nem mondok igazat!« A krist tehát megnyerte, és hazaindult. Még ki sem ért az utcából, a templom előtt a lova összecsuklott. Hiába hívtak orvost, az sem tudta megmenteni. Ő maga is megsérült.”
A döntés egyszerű szótöbbséggel történik, a legidősebb bíró hirdeti ki. Ezután a felek kezet ráznak, újra esküt tesznek, hogy a döntést elfogadják, és barátok maradnak. Majd hatalmas mulatság kezdődik a pervesztes fél költségére. Az ítélet végleges és megfellebbezhetetlen, végrehajtásáért az egész közösség felel. Mivel írott törvények nincsenek, a bírók igazságérzetükre és az íratlan szabályokra hagyatkoznak. Ha egy ügyben a kris döntött, akkor a közösség nem engedi, hogy az állami igazságszolgáltatás elé kerüljön, így elkerülik a kettős szankcionálást. 3

Cigány rítus

A romani kris olyan fogalom, melynek nem létezik pontos magyar megfelelője, mert ez az intézmény elsősorban csak az oláh cigányok között létezik. A szó lefordítása helyett inkább érdemesebb a magyarázatra törekednünk. A romani kris „vitamegoldó”, „konfliktusfeloldó”, „igazságszolgáltatási”, „bírósági” fórumként szolgál, közösségi intézményként működik, az állam hasonló intézményeitől teljesen függetlenül: hangsúlyozandó azonban, hogy ezt a bírói fórumot az állami jog nem ismeri el.
A legfőbb megélhetési forrásként lovakkal kereskedő oláh cigányok számára a legfontosabb, hogy gyors és igazságos döntés szülessen az ügyükben. További szempont, hogy ez a döntés viszonylag „olcsó” legyen. Arra törekszenek, hogy a kártérítéseket a lehető leghamarabb megfizessék, égető szükségük van ugyanis forgótőkére. Nem engedhetik meg maguknak, hogy nagyobb összeg – hosszabb időre – kimaradjon a forgalomból. Mindemellett időt veszítenek: nem mehetnek vásárba, „üzletbe”, ha hónapokon át pereskednek. A kris intézménye egyedülálló és nagyon ritka jelenség. Sosem tudhatjuk, mikor lesz a következő kris, lehet, hogy holnap, lehet, hogy a következő héten vagy hónapban, de az biztos, hogy ha probléma adódik, akkor a konfliktusok rendezésére előbb vagy utóbb krist fognak tartani. 4
A romani kris valószínűleg egy élő intézmény, de ezt konkrét statisztikák nem támasztják alá. Az ítélkezés mai helyzete általánosságban sem megnyugtató, de ennek hatását tovább erősíti a többségi táradalommal szembeni bizalmatlanság. Ezt mutatja az is, hogy polgári ügyekben a romák részvétele igen csekély – mondta el lapunknak H. Szilágyi István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának egyetemi docense. Rögzíti, hogy a roma társadalom iskolázatlansága, tájékozatlansága és sok esetben vagyoni helyzete miatt nem veszi igénybe a bírói vitarendezés, érdekérvényesítés eszközét. Igaz, hogy romani kris zárt csoportokra jellemző, különösen az oláh közösségekre, de a közösségek fellazulása és keveredése miatt a csoportok nehezebben körülhatárolhatóak. Az, hogy a romani kris napjainkban nem túlzottan ismert és tetten érhető, nem jelenti önmagában azt, hogy az intézmény nem létezik, vagy nem bír különösebb jelentőséggel. Az intézmény kapcsán le kell szögeznünk – mondja H. Szilágyi, hogy a romani kris feléledése vagy megerősödése megoldást jelenthet a romák és a többségi társadalom közötti bizonyos problémákra is.
A cigány per intézményéről írt egyik tanulmányában H. Szilágyi István kifejti, hogy a kutatók szerint a „cigány per” formai jegyeinek leírása azonban nem elégséges a jelenség lényegének megragadásához, ami röviden úgy fogalmazható meg, hogy a „cigány per” nem per, hanem rítus. A rítus egy olyan formalizált cselekvési sor, amelynek nincs önmagában vett értelme, legalábbis a rítuson kívül állók számára. Ez közelebbről a „cigány per” vonatkozásában azt jelenti, hogy az akkuzatórius per eljárási formái között valójában nem folyik érdemi jogvita.

A cigánytörvény még mindig él

A krisnek akkor volt még jelentősége, amikor virágkorát élte – emlékeztet Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Az egyes releváns csoportok az utóbbi évtizedekben erőteljesen feloldódtak, de az intézmény előtte valóban az oláh cigány közösségekre volt jellemző. A döntéshozó testület nem volt élet-halál ura, és elsősorban vagyonjogi, családjogi ügyekben ítélkezett (például leányszöktetés). Büntetőjogi relevanciája tehát nem volt. Kállai szerint tévhit, hogy „milyen nagyszerű dolog volt, mert megrendszabályozta a cigányokat”. Olyan ügyekre terjedt csak ki, mint a vásári szerződések teljesítése, minőségi igények kérdése.
Az ombudsman szerint elképzelhető, hogy a kris összehívásában a bíróságokkal szembeni bizalmatlanság is szerepet játszik, hiszen nem akarnak éveket várni, míg a legegyszerűbb ügyekben is döntés születik. Valószínűleg közrejátszott az is, hogy korábban sokkal kevésbé volt szervezett az igazságszolgáltatás, mint hogy apróbb ügyekkel is oda lehetett volna fordulni. Jól bizonyítja ezt az a tény is, hogy a hagyomány akkor szorult vissza, amikor kiépült az igazságszolgáltatás modern polgári rendszere.
A romani kris mélyen gyökerező tradícióira és fontosságára hívja fel a figyelmet Rostás Farkas György József Attila-díjas író, költő. Elmondása alapján 1423 az első fontos dátum az intézmény történetében, amikor László vajda menlevelet kapott Zsigmond királytól. Lényegében ekkortól beszélhetünk élő cigánytörvényről, amely több száz éven keresztül fennmaradt, és amelynek alapja a tisztelet és a szeretet. Véleménye szerint újra meg kell erősíteni ezt az intézményt. A cigánytörvény még mindig él, Békés megyében több településen is megtalálható, nyomokban például Kondoroson, Medgyesen, Kétegyházán, illetve Újkígyóson. Mint fogalmazott: „nagyon fontosnak tartom az idősebb generáció tiszteletét, lényegében a romani kris forrása is az idősek, a vajdák tisztelete. Ha Olaszliszkán lett volna vajda, még ma is élne a szerencsétlenül járt tanár.”

Ifj. Lomnici Zoltán

1 Tarczal Katalin: A konfliktus-feloldás alternatívái; tanulmány; Bp. 2005; Rézler Gyula Alapítvány; 45-47
2 Loss Sándor: A Romani Kris a dél-békési oláhcigányoknál; Fundamentum, 2005/1. 159-163.
3 Tarczal Katalin: i.m., 46.
4 Loss Sándor: i.m.; 163.
5 H. Szilágyi István: Romák közelről, a magyarországi romák jogantropológiai kutatása” in: Kontroll; Bp. 2003; 56–73.